Camilla

A Szent András-kereszthez voltam szíjazva, Cosimo és Marcello a pamaccsal fenekeltek, mert nem ettem napközben, ami az egyik szabály volt. Nem bántak velem kesztyűs kézzel, de egy szót sem szóltam, hangot sem adtam ki. Jobb szubmisszív akartam lenni, meg akartam tanulni, hogyan kell. Amikor Cosimo megkérdezte, készen állok-e a korbácsra, legszívesebben azt sikítottam volna, hogy „Igen, kér