Camilla

Egy steril szobában ébredtem. Először Marcellót pillantottam meg, majd Cosimót; mindketten rendkívül aggódónak tűntek.

„Hol vagyunk?”

„Angyalom” — mondta Cosimo, miközben felállt, és homlokon csókolt. — „Szívem, te jó ég, szívem, a frászt hoztad ránk.”

„Hol vagyunk?” — próbálkoztam újra.

„Kórházban vagy, szívem. A fürdőszoba padlóján találtunk rád ájultan” — mondta Marcello.

„A szart is rá