Camilla

Amikor Valerio, Vincenzo és Cosimo hazamentek, a gyerekek pedig lefeküdtek aludni, végre csak Marcello és én maradtunk a szobában. Törökülésben ültem az ágyon, és a körmömet rágtam.

– Camilla, hagyd ezt abba!

– Ideges vagyok.

– Mi a csudáért vagy ideges? Nem ez lesz az első alkalom, hogy mi négyen magunkévá teszünk, és ahogy te is mondtad, ez a kapcsolat is így kezdődött.

– Tudom, Marcello