Nézőpont: Marcella.

Keresztbe fonom a karomat a mellkasom előtt, és lenézek a polírozott mahagóni asztal mögött ülő nőre. Az igazgatói iroda nehéz tölgyfaajtója zárt, kirekesztve a gazdag szülők folyosón elhúzódó csevegését. A szoba régi pergamen és drága bőr illatát árasztja, egy olyan csendes teret képezve, amit kifejezetten megfélemlítésre terveztek. De én már nem az a megrémült, összetört lány