Nézőpont: Marcella.

Remeg a kezem, ahogy végigtekintek a hatalmas nézőtéri színpadon. A pillanat súlya a mellkasomra nehezedik, és úgy összeszorítja a tüdőmet, hogy minden egyes lélegzetvétel küzdelemnek tűnik. Üres, plüssbársony ülések sora nyúlik el a barlangszerű sötétségben előttem, arra várva, hogy megteljenek.

Sadie, az elkötelezett asszisztensem lép mellém. A táblagépe parázslik a félhomály