Marcella Vander Draken.

Folyt.

Minden darabját lerajzolom az arcának, amire emlékszem a kötelékünk révén. Szájának kegyetlen ívét, azokat a szemeket, amik egy szívdobbanás alatt képesek a melegtől a jéghidegig váltani. Ahogy a haja a homlokába hullik, úgy ahogyan akkor szokott lenni, amikor éppen csak felébredtéből az megvan.

Rajzolok egy láthatatlan kezet is ami leginkább egy ököl csapása felé em