Marcella Vander Draken.

A szám ráforr Torin szájára.

Csókolom őt. Úgy falom fel, mintha ő lenne az utolsó étel, amit valaha is egyek. Úgy igazítja a csípőjét, hogy egy malac lökettel pont telibe találja az enyémet, közvetlenül a falkagyűlés után, én pedig zihálni kezdek, ott a nyelvét kóstolgatva. Egyetlen napot sem bírtunk ki anélkül, hogy ne lettek volna a követelésünk tárgyai egymással. Régen i