Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Luna Marcella.
Próbálom kiszabadítani a kezem, de nem enged el. Olyan hevesen néz rám, úgy bámul az arcomba, mintha azt próbálná felidézni, én vagyok-e az, akit csecsemőként a karjában tartott. Szemében kétségbeesés tükröződik.
Gyorsan... nagyon, nagyon gyorsan rájövök, hogy ebből elegem van! Ekkor lököm előre a kezem, hogy lerázzam a szorítását, amitől hátratántorodik. Elsétálok mellette, végigro