Valahányszor leültetett a képernyő elé, a szememben egyre jobban elrohadt. Meggyűlöltem még a látványát is. Átvert. A fiatal, gyönyörű, mosolygós fotó róla nem volt más, mint hazugság, színtiszta, kibaszott szemfényvesztés, én pedig bedőltem neki.

Gyűlöltem, amiért elhagyott.

Még jobban gyűlöltem azért, mert elhitette velem, hogy visszatér.

– Grisa…?

Aprót rázva a fejemen pislogok egyet, és vissza