Olyan messze megyek, amennyire csak bírok, maximális távolságot téve magam és a kereskedés közé. Addig megyek, amíg fizikailag képtelen nem leszek rá. Amíg sötét nem lesz az ég, a lábam véres nem lesz, és az utolsó csepp energiámba is kerül rápotyogni a földre.

Egy cserje mellé esem, így kézről kézre húzom magam, amíg alá nem bújom. Az ágak a bőrömhöz dörzsölődnek, de mélyre ások, ahol nem látszom