Én azt akarom, hogy hagyja, hogy a karjaimban tartsam, amíg darabjaira hullik. Hogy a kezeimmel, a számmal, a lelkemmel – azzal, ami még megmaradt belőle – újra összerakhassam őt.

Ő azonban úgy vetette meg a lábát a köves skót földön, mintha háborúra készülne, így hát maradok, ahol vagyok, és egyenesen állom fagyos pillantását.

– Nem kell megköszönnöd, de meg kell értened. Ha ezt túl akarjuk élni,