Ujjai lejjebb siklanak, és gyűlölöm, hogy igaza van. Gyűlölöm, hogy a három hétnyi csend és harag úgy olvad szét, mint a cukor a nyelvemen, abban a pillanatban, ahogy megérint. Gyűlölöm, hogy a testem a kezébe simul, akár tetszik, akár nem.

„Még mindig haragszom rád” – zihálom, ahogy a fogai súrolják a nyakamat, az ujjai pedig pontosan oda találnak, ahová annyira vágyom.

„Helyes.” Megpördít, és a