De Grigory nem úgy néz ki, mint aki csatlakozni akar. Kinyújtja a kezét. – Gyere velem, zolotce.

– Most?

A mosolya megcsillan a gyertyafényben. Földöntúlinak tűnik. – Vedd fel a kabátod, és kövess.

Nem fűz hozzá semmilyen magyarázatot. Miért is magyarázna meg nekem bármit is?

A világ végére is követném egyetlen mosolyban fürödve. De annyira, de annyira elegem van abból, hogy ezt vakon csinálom.

–