Nem kapok levegőt. A világom a képernyőn lévő szemcsés, fekete-fehér képre szűkül, arra a viharos dobogásra, ami azt jelenti, hogy a kisbabánk él. Valóságos. Bennem növekszik.

Grisha ujjai szinte összezúzzák az enyéimet, de alig veszem észre a fájdalmat. Túlságosan lefoglal az a tény, hogy ennek a pillanatnak minden apró részletét az emlékezetembe véssem – ahogyan elakad Nagyi lélegzete, ahogyan M