Harper szemszöge

Otthagytam Romant, ahogy ott állt, a földbe gyökerezett lábbal, arcán a szégyen, a szomorúság és valami megbánáshoz hasonlatos érzés keveredésével. Egy pillanatra majdnem maradtam. Majdnem beadtam a derekam. De nem tehettem.

Nem akartam tovább vitatkozni vele. Értelmetlennek tűnt. Kimerítőnek. Mintha egy végtelenített hurokba kerültem volna, újra és újra ismételgetve ugyanazokat a