Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Roman szemszöge
A vihar végre elvonult.
A heves esőzés hangja, amely egész éjjel a faházba zárt minket, eltűnt, helyét a kinti madarak lágy csicsergése vette át. A napfény beáradt az ablakokon, meleg, aranyló ragyogásba vonva a kis kunyhót.
Csak feküdtem, és a felettem lévő fa mennyezetet bámultam. Aztán megéreztem őt.
Harpert.
Azonnal mosolyra húzódott a szám. Óvatosan elfordítottam a fejem, és l