Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Roman szemszöge

A vihar végre elvonult.

A heves esőzés hangja, amely egész éjjel a faházba zárt minket, eltűnt, helyét a kinti madarak lágy csicsergése vette át. A napfény beáradt az ablakokon, meleg, aranyló ragyogásba vonva a kis kunyhót.

Csak feküdtem, és a felettem lévő fa mennyezetet bámultam. Aztán megéreztem őt.

Harpert.

Azonnal mosolyra húzódott a szám. Óvatosan elfordítottam a fejem, és l