Roman szemszöge

Harper már percekkel ezelőtt elment, de én még mindig pontosan ott álltam, ahol hagyott. Azt sem tudtam, mióta bámulok a semmibe.

Az irodámra teljes csend borult, de az elmém nem volt hajlandó követni a példáját. Minden egyes szó, amit a fejemhez vágott, újra és újra lejátszódott bennem, és mindegyik összetört belőlem egy újabb darabot.

"Hogyan kellene ezt helyrehoznom?" – mormolta