Roman szemszöge

Olyan széles vigyorral az arcomon léptem be az irodába, amilyet már évek óta nem viseltem. És őszintén szólva, egyáltalán nem érdekelt, ki látja.

Úgy aludtam el, hogy Harper mellettem volt, anélkül, hogy attól kellett volna tartanom, az éjszaka közepén kidob. És a legjobb az egészben? Arra ébredtem, hogy még mindig biztonságosan a karjaimban pihen.

Már önmagában ez is elég volt ahh