Harper szemszöge

Abban a pillanatban, ahogy kinyitottam az ajtót, Roman úgy mosolygott rám, mintha pusztán a látványom lett volna a napja fénypontja.

– Szia, kicsim – mondta halkan.

Mielőtt még visszaköszönhettem volna, gyengéden a tenyerébe fogta az arcomat, és egy mély, hosszan elnyúló csókba vonta az ajkam.

Alig volt időm reagálni, máris szétolvadtam az ölelésében.

A csókja meleg volt, ráérős,