Harper szemszöge

Abban a pillanatban, ahogy Roman autója áthajtott az Oakridge Akadémia magasba tornyosuló, kovácsoltvas kapuján, a szívem hevesen verni kezdett a mellkasomban.

Semmi sem változott. A kocsifelhajtót még mindig az ősi akácfák szegélyezték.

A régi igazgatósági épület még mindig büszkén magasodott a távolban.

Egy röpke pillanatig már nem voltam huszonhét éves.

Újra tizennyolc voltam.