DARE.

A zaj a koponyámban fizikai súlyként nehezedett rám, könyörtelenül nyomva a szemem hátsó részét. Mereven ültem a padomban a tanterem közepén, és üres tekintettel bámultam a táblát, mintha a szárazon törölhető filcek őrizték volna a világegyetem titkait. De nem őrizték. Jelenleg semminek sem volt értelme. A ceruzák sercegése, a mellettem ülő srác nehéz légzése, a tanár monoton hangja – mindez