DARE.

A frissen főzött kávé illata úgy vágott arcon, még mielőtt beléptem volna a szobába, mint egy pofon. Erős volt, telt – apám kedvence.

Beléptem, és ott volt ő.

Ronan.

Az étkezőasztalunknál ült. Hülye könyökét lazán a csiszolt tölgyfának támasztotta, és halkan nevetgélt – nevetgélt! – apámmal, mintha egy család lennének. Mintha ő is a családhoz tartozna.

Mi a fenét keresett itt?

A küszöbön kőv