VESPER.

"Nem veszed fel a hívást, Vesper?"

Anyám lágy hangja hasított bele a levegőbe, széttörve a csendes atmoszférát.

Pislantottam, és rájöttem, hogy túl régóta bámulom a telefon képernyőjét, amin a neve világított.

Dare.

Nem tudtam megállapítani, hogy bűntudatból hív-e, vagy talán az egója leeresztett annyira, hogy egy bocsánatkérést formáljon. Talán, de csak talán, az apja kényszerítette rá.

B