VESPER.

A talpam a hideg erdei talajnak csapódott, ahogy rohantam az erdőn át, a mellkasom lángolt. A lélegzetem rövid, kimerült zihálásokban tört elő, de nem álltam meg.

Fogalmam sem volt, mi üldöz. Nem kaptam esélyt, hogy megnézzem, de azt tudtam, hogy két lehetőségem van: Megnézem és meghalok, vagy futok tovább.

Nem voltam olyan bolond, hogy az elsőt válasszam. A lábaim azzal fenyegettek, hogy