RONAN.

Vesper sikolyainak hangja még mindig a fülemben csengett.

Ott álltam a laboratórium ajtaja előtt, miközben a falka tudósa parancsokat ugatott neki. Azt akarta, hogy idézzen meg valamit, bármit – szikrákat, lángokat, árnyékokat –, de nem tudott.

Nem azért, mert nem akart. Hanem azért, mert nem tudta, hogyan kell.

Minden egyes kudarcánál a férfi hangja egyre nyersebb lett, a fenyegetések egyr