VESPER.

Abban a pillanatban, ahogy beléptem a házba, először a csend csapott meg.

Nem az a lágy, megnyugtató csend volt, ami általában körülölel, amikor belépek az ajtón. Nem. Ez olyan volt, mintha a bőrömbe nyomódna, mintha valami csak a megfelelő pillanatra várna.

Lerúgtam a cipőmet, és a falhoz ejtettem a táskámat. Egy másodpercig csak álltam az előszobában, és nem értettem, miért szorul össze