RONAN.

A kunyhó túlságosan csendes volt.

Az egyetlen hangot a papírlapok éles, nyugtalan lapozása jelentette, meg egy-egy fújtatás, ami Vesper ajkait hagyta el. Úgy görnyedt afölé a piros könyv fölé, mintha már egy örökkévalóság óta csinálná, belesuttogva az oldalakba, mintha a szavak felemelkedhetnének, és válaszolhatnának neki.

De nem tették.

Sosem tették.

A falnak dőlve, összefont karokkal nézt