Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
DARE.
Az ágyam szélén ültem. A lábam egyenletes, nyugtalan ritmusban kopogott a padlón. Próbáltam megnyugvásra kényszeríteni magam, de kudarcot vallottam. Ez már annyiszor megtörtént, és már túl sok volt.
Többször is próbáltam észhez téríteni őt, de ő továbbra is úgy tett, mintha a szavaim semmit sem jelentenének. A düh forróvá tette a bőrömet.
A találkozó belenyúlt az éjszakába, és ahogy az idő