DARE.

Már félig becsuktam azt a rohadt ajtót, amikor a hangja átszelte a csendet.

– Várj.

A szó a mozdulat közepén fagyasztott meg, a kezem még a kilincsen volt. Egy másodpercig ott maradtam, a vállaim megfeszültek, azon tanakodva, hogy ignoráljam-e, és hagyjam, hogy az ajtó a helyére kattanjon. De valami a hangjában... lágyabb, stabilabb volt. Talán végre kihúzta a fejét abból a fantáziából, amit