VESPER.

A testem megmerevedett.

Az igazgatóhelyettes árnyéka elnyúlt a padlón, egyre közelebb és közelebb kúszva. A cipője kissé elfordult, egyenesen felém irányítva. A gyomrom annyira görcsbe rándult, hogy azt hittem, rosszul leszek.

Lehajolt. Még egy másodperc, és meglát minket.

A körmeim a tenyerembe vájtak, a pánik elöntötte a torkomat – amikor a labortudós hangja vágott közbe, határozottan és