VESPER.

– Haza kellett cipelnünk – válaszoltam. – Mármint, Ronan csinálta.

Sylvie hol rám, hol Ronanre, majd újra rám nézett, mielőtt megforgatta volna a szemét.

Elmosolyodtam, de szárazra sikeredett, még én magam is éreztem a szárazságot.

Sylvie egy darabig meredt rám, majd átszelte a szobát felém. Gyengéden elmosolyodott, amikor közelebb ért. – Hogy vagy? – kérdezte lágy hangon.

– Jól vagyok – v