RONAN.

– Majd meglátod – mondtam, és hagytam, hogy a vigyor tovább időzzön az arcomon, mint kellett volna.

Vesper összefonta a karját. – Te mindig ezt mondod – vágott vissza, a hangja csepegett a tettetett bosszúságtól. – Mintha te lennél valami titokzatos antihős, aki mindent tud.

Felhúztam az egyik szemöldököm. – Talán az is vagyok.

– Ugyan már – gúnyolódott. – Alig tudod tisztán tartani a szobá