RONAN.

Az első dolog, amit az után a pokoltűz rituálé után éreztem, az üresség volt.

Nem béke. Nem megkönnyebbülés. Csak… levegő, ami úgy égette a tüdőmet, mintha a túlélésemért büntetne.

Feküdtem ott egy pillanatig, és a mennyezetet bámultam – vagy ami Vanya mágikus játszóterén a mennyezetnek felelt meg –, amíg a szédülés el nem múlt. A mellkasom még mindig fájt, a bőrömet pedig olyannak éreztem,