SYLVIE.

A tükör előtt álltam, és a nyakamon lévő halvány jelet bámultam. Szinte világított a bőrömön, néma emlékeztetőként mindenre, amibe nem egyeztem bele. Minél tovább néztem, annál dühösebb lettem. A pulzusom a fülemben dobolt, és a tükörképem elmosódott a bennem feltörő düh ködében.

Hogy tehette?

Csak egyetlen éjszaka. Egy hülye éjszaka, amikor leengedtem a pajzsomat, amikor meggyőztem magam,