VESPER.

A mögöttem lévő hang felerősödött.

Eleinte nem mertem hátranézni, a lábaim maguktól felgyorsultak, miközben a papírzacskó zizegett a kezemben. A szűk sikátor végtelennek tűnt előttem, az árnyékok az utcai lámpák minden egyes villanásával egyre mélyültek. Most már hallottam őt, a cipője csoszogott a betonon, nem sietett, de elég közel volt ahhoz, hogy tudjam, nem csak találgatja az irányoma