VESPER.

– El kell mennem – kaptam azon magam, hogy ezt motyogom, a szám szinte a beleegyezésem nélkül mozgott.

Theron szeme a zavarodottságtól csillogott.

– Hogy érted ezt?

Nem mondtam semmit; sarkon fordultam, és gyakorlatilag gyorsgyaloglásban indultam az ajtó felé. Éreztem a tekintetének súlyát, ahogy követett, és hiába reméltem annyira, hogy utánam jön, nem lepett meg, amikor léptek zaja vissz