VESPER.

A hazaút túl csendes volt.

Theron ujjai doboltak a kormányon, nem hangosan, nem is türelmetlenül, de épp eléggé ahhoz, hogy minden egyes koppanástól elszoruljon a mellkasom. Éreztem, ahogy néhány másodpercenként felém villan a tekintete, olvasott belőlem, keresett valamit, amit én még nem voltam hajlandó megadni.

Korábban felajánlotta, hogy hazavisz. Nemmel válaszoltam.

Persze, hogy nemet