VESPER.

Mély lélegzetet vettem, hagytam, hogy a hűvös éjszakai levegő megtöltse a tüdőmet.

Mosolyra húzódott a szám, miközben őt figyeltem. Ronan. Az én Ronanem. Végre… boldog volt. Igazán boldog. Nem az az óvatos, szarkasztikus, sebzett héj, amihez hozzászoktam.

Ez valami más volt. Valami, amiért minden éjjel némán imádkoztam, könyörögve a Holdistennőnek, hogy adjon neki egy pillanatnyi – nem, eg