Lelenézek Sylvie-re, a farkam megmozdul a nadrágomban, amiért nem fogadja el, amit mondok. Gondolom, úgy festek most a szemében, mint egy utolsó szemétláda, de az igazság az, hogy sosem áltattam senkit. Sosem hajtok senkire, ők maguk jönnek egyenesen az ajtómhoz, és tálcán kínálják fel magukat. Megértem, milyennek tűnhet ez Sylvie számára. Ő nem olyan, mint ők, sosem volt, és sosem lesz. Nagyon is