Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Szorítom Sylvie lábát, a keze a hajamba túr, hogy magához öleljen.
Úgy érzem, megőrülök, az elmém a düh, a gyász és a szerelem kaleidoszkópja.
Meg akarom keresni azt a kamionsofőrt, és meg akarom ölni. Csakhogy még a nevét sem tudom. A kezem közé akarom fogni a nyakát, és addig szorítani, amíg már nem kap levegőt, pont úgy, ahogy Valerie sem kap már levegőt. És Mr. Hughes sem.
Ez nem lehet igaz. H