– Kibaszottul irigykedem! – sóhajt egy nagyot Stella, mielőtt tágra nyílik a szeme, és megbánással telve néz rám. – Nem úgy irigykedem! Nem arra vagyok irigy, hogy a saját helyedre költözöl, nem úgy értettem!

– Stella, hagyd abba, tudom, hogy értetted. – Megrázom a fejem. A lány úgy lépdel körülöttem, mintha tojáshéjon járna, minden egyes szaváért elnézést kér. – Kérlek, ne cenzúrázz semmit, az ál