Nézőpont: Delaney.

A hatalmas szállodai ágy fölé hajolva óvatosan figyelem a fiamat. Torian már egy jó órája nyűgösködik, apró ökleit az arcához dörzsöli, és a vastag paplan alatt rugdalózik pici lábaival. Húsz percet töltöttem azzal, hogy körbe-körbe sétáltam a kopott virágmintás szőnyegen, a vállamon ringattam, és egy halk altatódalt dúdoltam neki, amíg elnehezült szemhéjai végre le nem csukódta