Delaney

Felhúzom rá a szemöldököm. Vigyorog rám anélkül, hogy válaszolna, miközben a lábaim közé helyezkedik, és a karjait a párnámra támasztja.

– Torin! – morgom, félrenézve, de ugyanakkor nem is akarom ellökni, mert a bizsergő érzés melegséggel tölti el a gyomrom. Felkuncog, de rám nehezedik, amikor nem lököm el magamtól.

– Akkor leengedem nekik a határaimat – mondja Torin, és a tekintetem azonn