A kórházba belépve Harpert és Pipert látom, amint Hazel és Nash szobája előtt fel-alá járkálnak. Mindkettőjük arcát könnyek áztatják, Harper szeme pedig fel van dagadva. Bármi is történik, az szörnyű, mert Harper sosem sír; sosem mutatja ki az érzelmeit. Magasan tartja a falait, és leszarom-hozzáállással néz szembe a világgal. A gyomrom a torkomban dobog, ahogy közeledem hozzájuk, az egész testem