Delaney

Két héttel később

– Delaney, kelj fel. Megint elkésel – mondja Torin, felrázva a mély álmomból. Egy morgás hagyja el a számat, és a párnámat a fejemre húzom. Ő is visszamorog, majd megrántja a nehéz sötétítőt, elárasztva a szobát fénnyel, ami szinte kiégeti a szemgolyóimat a helyükről, mielőtt lerántaná rólam a takarót. – Delaney, fel!

A szemeim olyanok, mint a csiszolópapír, és olyan roha