Harper

– Sajnálom – mondom neki, bár ezek a szavak méregként hatnak a nyelvemen. Vigyorog egyet, majd visszafordul, és tovább turkál a hátizsákban. Előhúz egy selymes hálóinget, és felém dobja; az ágyon landol. Megragadom és felemelem. Aligha praktikus, de jobb, mint egy melltartó és egy bugyi.

– Gondolom, fehérneműt nem vettél? – kérdezem tőle.

– Nincs rájuk szükséged – mondja, én pedig a számat