Clara szemszöge:

A kérdés úgy lógott a levegőben, mint a visszatartott lélegzet.

*Miért Clara?*

Az ujjaim a pulóverem anyagába kapaszkodtak, a körmeim a tenyerembe vájtak a gyapjú alatt.

*Ezt meg kellett volna terveznünk.*

Gideonra pillantottam, arra számítva, hogy ugyanazt a pánikot látom rajta, ami az én ereimben pulzált.

De ő teljesen összeszedettnek tűnt – sőt, nyugodtnak. Mintha Nagyi az időj