Clara szemszöge:

"Cserbenhagylak?" ismételtem, és gyorsan megráztam a fejem. "Viv, nem – ez nem..."

"Akkor mi ez?" Körbemutatott a minket körülvevő káoszon – a félig teli dobozokon, a bőröndömből kiboruló ruhákon, a csupasz íróasztalomon.

"Szó szerint az egész életedet összepakolod anélkül, hogy egy szót is szóltál volna nekem."

Láttam a fájdalmat a szemében a düh alatt. A vádat.

"Nem hagylak cser