Clara szemszöge:

Gideon hosszan állt ott, csak nézett engem.

Valami megváltozott az arckifejezésében. Nem csalódás volt, hanem a megértéssel vegyes, csendes beletörődés.

"Tudom" – mondta végül, halkan. "Hagyj magadnak annyi időt, amennyire csak szükséged van."

Az aktatáskájáért nyúlt az asztalkán, a mozdulatai óvatosak és megfontoltak voltak, mintha még a holmija összeszedésének egyszerű aktusával