Gideon szemszöge:

A kávézó ajtaja engedett a nyomásomnak, hideg levegő és hó tódult be velem.

A lélegzetem gyorsabb volt a kelleténél, tekintve a kórházból idáig tartó rövid utat.

Boucher hívása még mindig ott csengett a fejemben... *Mindennel tisztában van, Gideon.*

Aztán a hangja meglágyult, felvéve azt a professzori tónust, amellyel a küszködő diákokhoz szokott beszélni. *Nem teheted meg, hogy